Amikor vendégeket várok, mindig többféle ételt készítek. Igyekszem úgy összeállítani a menüt, hogy legyen közötte mindenféle jó. Gyors kaja a beszélgetéshez, tartalmas az ebédhez, könnyű a vacsorához. Legyen valami a borhoz (nekem a vízhez), a fiúknak a sörhöz, és persze olyannak is kell lennie, amit a gyerekek is szívesen eszegetnek.

És persze mindez egészséges, vegán, cukor – és gluténmentes is legyen.

Alaposabb előkészületet is igényel, de megéri. A siker garantált, hidd el.

Egyébként sem tudok egyszerre több órát a konyhában tölteni, mert a család közben folyton engem akar, a munkával is haladni kell, a házimunka sem végzi el önmagát. Szóval megfelelő logisztikával mindent meg tudok csinálni, csak alapos tervezés kell hozzá.

Btw. engedjetek meg egy közbevetést: Rendszeresen olvasom a wmn-t (hajnalban és éjjel, amikor még/már mindenki alszik, és dolgozni nincs erőm, plussz a vasalnivaló sem mászik ki a kosárból). Fiala Borcsa írt nemrég egy cikket a folyamatos logisztikáról, tervezésről, amit egy édesanyának tényleg egyetlen pillanatra sem szabad abbahagyni. Pfuh, mennyire minden úgy van, ahogyan írta! Ha valami, bármi is kiesik a gondolatomból, akár csak azon a szinten, hogy nem kalkulálok vele egy másik program tervezésekor, az végzetes lehet…

Így vagyok én a főzéssel is. Mindig meg kell találnom rá a megfelelő időt, mert egyrészt azt nem engedhetem meg magamnak, hogy a családom olyasmit egyen, amit magam sem gondolok komolyan, másrészt, meg ha vendégek jönnek, magamnak is meg kell felelnem a menüvel. Harmadrészt nekem a főzés énidő. Imádok a konyhában lenni, keverni-kavarni, kreatívan recepteket összeállítani.

Ma már tudom, hogy pályát tévesztettem. Ahelyett, hogy anno jogot hallgattam, valami olyasmira kellett volna adnom a fejem, ami boldoggá is tesz. És hát az nem a jogász létem. Dehát akkor még az volt a fontos, hogy elsősorban az elvárásoknak megfeleljek, hogy doktor legyen a nevem előtt, stb.

Azóta megtanultam egy s mást, és már csak önmagamnak és magamon keresztül a családomnak szeretnék megfelelni,  senki másnak az “égeggyatta világon” nem.

Szóval olvassátok hát a kicsit rendhagyó padlizsánkrém receptem, készítsétek élvezettel és fogyasszátok egészséggel.

Padlizsánkrémem
Nyomtatás
Hozzávalók
  1. 2 padlizsán
  2. 3 hagyma (lila/vörös)
  3. diónyi kókuszolaj
  4. 1 kávés kanál mustár (elhagyhatod)
  5. 2-3 evőkanál cocomas
  6. pici curry
  7. bors
  8. 3 gerezd fokhagyma.
Utasítások
  1. A padlizsánokat meghámozom, felkockázom és pirítani kezdem kókuszolajon a vöröshagymával (már korábban egyébként készítettem lilahagymával is).
  2. Én jó sokáig sütöm őket a serpenyőben, negyven percet túlzások nélkül is állíthatok. Persze a sütés közben néhányszor öntök hozzá tisztított vizet is, hogy a nedvességet pótoljam. A sütés utolsó fázisában adom hozzá a fűszereket, azaz a borsot, a mustárt (elhagyhatod), a curryt, az eritritolt. Végül a cocomassal mehet hozzá a só is.
  3. Miután kihült, csak utána turmixolom össze. A maximális ízhatás érdekében próbálj várni másnapig az elfogyasztásával, amikor is egy annyira extrán finom és különlegesen pikáns, krémes ízt kapsz a currytől és cocomastól, hogy nem fogjátok tudni abbahagyni… gyárthatod a pirítósokat hozzá! ☺
  4. (Benjamin, a kisebbik fiam úgy ette, hogy az ujjával lekapargatta a kenyérről a krémet.)
Veganeeta http://veganeeta.com/