A sárgabarackos piskóta és a rendíthetetlen önbizalom története

A sárgabarackos piskóta és a rendíthetetlen önbizalom története

Ha szerda, akkor piac és nagybevásárlás Nr.1. Imádom azt a hangulatot, a nyüzsgést, a rengeteg zöldséget, gyümölcsöt egy helyen. A zsibongást, az alkudozást, a kedvenc árusaim, és a spontán ötleteket, amik egy piaci bevásárlás során születnek. Szeretek itt élni, szeretem, hogy a piacot “a mi piacunk” – nak hívhatjuk, a Balatont a “mi Balatonunk” – nak, imádom, hogy amikor megyek az utcán, van kinek köszönnöm és mosolygós viszonzást kapok. Végtelenül hálás vagyok a mindennapjainkért!

Apropó:

Te mitől vagy boldog? Amikor boldog vagy, észrevetted már, hogy az önbizalmad is a helyére kerül? Észrevetted magadon, hogy elfogadóbb vagy a környezetedben élőkkel azért, mert neked is “jó”, mert te is rendben vagy?

Szerinted miért van az emberekben rosszindulat? Talán irigység szüli? Miért bánt egyeseket, ha másoknak más adatott, az ő saját realitásuk szerint “több” vagy “jobb” életük van? Hogyan tudják ezt megállapítani? Egyáltalán mit jelent az, hogy jobb élet?

Hát nem minden belőlünk fakad? Hát nem úgy van, hogy mi, magunk döntjük el, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, vagy hogy az adott helyzetünket hogyan értékeljük?

Ha szereted önmagad, tudom, sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy megváltozik az emberek “hozzád állása”. Mást sugárzol magadból, mást közvetítesz a külvilág felé. Vajon fontos ez? Fontos, hogy pozitív légy, és hogy ezt sugározd?

Hm, hogyne lenne fontos. Önmagad miatt a legnagyobb részben. Hiszen a kedélyállapotod azt is befolyásolja, hogy hogyan viszonyulnak hozzád az emberek. Valójában ők tartják a tükröt neked. Pont ugyanolyan vagy te a számukra, mint amilyenek ők a te szemedben. Azt kapod tőlük, amit te adsz a nekik.

Egyértelműen nem arra gondolok, hogy márpedig fel kell venned egy masszív, mosolygós álarcot, és ha belegebedsz is, mosolyognod kell. Ekkor nem csupán a társadalom, de önmagad felé sem lennél hiteles.

Csupán azt mondom, ha nyitottan, elfogadóan, befogadóan és pozitívan állsz a téged körbevevő világhoz, egyre több jót fogsz visszakapni.

Amint nem akarsz görcsösen más lenni, amint elfogadod önmagad, a társadalmi helyzeted (stb), elégedett leszel, azonnal megváltozik a kisugárzásod, ezzel azonnal a számodra jó hatással bíró embereket, dolgokat, történéseket hívod magadhoz. Megjön a megoldás, megoldódik a feladat, helyreállnak az emberi kapcsolataid, visszatér az életkedved, az energiád.

Megváltoztathatod az életed a gondolkodásoddal! Hát nem csodálatos? És ehhez nem kell semmit bevenned, megvásárolnod, nem szükséges sehová elmenned, csupán annyi kell, hogy elkezded egy kicsit más szemüvegen keresztül nézni az életed, önmagad, az utcákat, az embertársaid, a nem feltétlenül pozitív tulajdonságaikat, az időjárást, a szomszédokat és mindent, mindent átértékelsz majd. És egyszerre szeretni fogod mindazt, ami körülvesz téged. Nem leszel már féltékeny, és bevallod, ha az voltál egykor. Felismered, beismered és megbánod, ha korábban irigykedtél, ha dacoltál, ha bántottál…

Ha ma még nem hiszed el, hogy tudsz változtatni, kezdj el hát másként gondolkodni. Hidd el, olyan ragadós lesz, mint a csiríz. El fog uralkodni rajtad, minden többletenergiájával együtt.

Igen ám, de mi van azokkal az emberekkel, akik minden ok nélkül, egyszerre csak elkezdenek gyűlölködni feléd, vagy éppen megpróbálják megkeseríteni a mindennapjaidat, kiforgatni a szavaidat, vagy nem restellnek akár hazudni sem rólad. Miért teszik ezt? Valószínűleg ők még nagyon sok lépéssel előtte állnak ennek az önismereti útnak, nem szeretik sem magukat, sem azt az életet, ami számukra kijelöltetett. Annyira boldogtalanok és elégedetlenek, hogy nem csak az elfogadásra nem képesek, hanem arra sem, hogy másokat előítéletek nélkül, nyitottan lássanak. Számukra könnyebb, hálásabb energiabefektetés a mások, esetlegesen rosszindulatú, “lehúzása”, a többiek életének örökös kutatása, azokban a negatívumok keresése.

Csak a saját káoszuk rendbetételére nem marad idejük, azaz észre sem veszik a fertőt, amiben élnek. Az önvizsgálathoz el sem jutnak, hiszen az örökös elégedetlenség, a mások életében való állandó vájkálás mellett nem ismerik meg önmagukat sem. Sajnos éppúgy meggyőzhetetlenek, mint amennyire önzőek. Végtére is minden tettük végén, minden kijelentésük hátterében önmaguk áll. Talán ők azok, akik nagylelkűek, nem pedig jószívűek. Ők azok, akiket a saját “barátaik” sem ismernek igazán, illetve akikkel édesanyjuk sem mer őszintén beszélni, mert “fél” a reakciójuktól.

Sokan vagyunk, tömérdek hibával, és millió féle hozzáállással a földi létünkhöz. Azt hiszem, jól is van ez így.

***

Szeretném veled megosztani az egyik kedvenc történetemet, ami elindította ezt a gondolatmenetet. Mindössze néhány mondat, amiket nemrég olvastam el többedszerre, és rendkívül hálás vagyok, hogy a hozzá fűződő gondolataim egy részét megoszthattam veled.

Egy szent életű ember és egy újságíró beszélgetéséről szól, aminek során az újságíró végig, az egész interjú alatt pocsokondiázta, lehúzta, negatív tulajdonságokkal ruházta fel a szent embert, és az ő tanait, hitrendszerét. Mindeközben a férfi egyetlen pillanatra sem ingott meg, anélkül, hogy akár egy szót is szólt volna, végig mosolyogva, nyugalommal végighallgatta a riporter szavait.

Az újságíró felbőszült, hogy az emberre nem hatott a provokációja, majd felháborodottan így szólt a szent embernek: “Hogyhogy mosolyogsz? Most húztalak le téged és a hitedet a sárga földig, és neked még van energiád mosolyogni?” Mire a szent ember így felelt: “Ha ajándékot hozol nekem, és én nem fogadom el, kinél van az ajándék?” “Nálam!”, kiáltotta az újságíró. “Pontosan – válaszolt a szent ember. Nem fogadom el a pocskondiázásodat, így az nálad marad és hozzád tartozik.” *

***

Első leckeként tehát itt az alkalom, hogy megtanuld (velem együtt persze), hogy ne büntesd magad mások rosszindulata miatt. Egész egyszerűen ne engedd be, ne fogadd el, ne hagyd, hogy hatással legyen rád. Add vissza a csomagot, mosolyogj egyet és fordíts hátat. Ha fizikailag nem ennyire egyszerű, akkor hát érezd, hogy nem fog rajtad, nem kerülsz a hatása alá, mert minden, ami az ő szájából elhangzik, az az övé, nála marad, hozzá tartozik. Nem pedig hozzád. 

 

Nézd csak ezt a vegán, cukormentes, sárgabarackos piskótát! Aztán miután megnézted, készítsd el és fogyasszátok élvezettel! 

*A kis történet Marisa Peer: Rendíthetetlen önbizalom című könyvéből lett a miénk.

A sárgabarackos piskóta
Írj értékelést
Nyomtatás
Hozzávalók
  1. 150 g teljes kiörlésű tönkölyliszt
  2. 50 g nyírgyökér liszt vagy glutén mentes liszt vagy fehér liszt (mindhárommal kipróbáltam, szuper lesz)
  3. ½ csomag sütőpor
  4. ½ kávéskanál szódabikarbóna
  5. 6 evőkanál eritritol (kb 100 g)
  6. 1 dl tisztított víz
  7. fahéj
  8. 1 dl rizstej (saját készítésű, majd erről is írok)
  9. 1 marék citromlé (citromból facsartam, nem pedig készen vettem, és azért marék a mérték, mert így könnyebben felfogtam a magokat)
  10. 2,5 evőkanál olivaolaj
  11. kb 600 g sárgabarack
  12. ½ vanília rúd vagy egy löttyintés aroma
Utasítások
  1. Annyira egyszerű az elkészítése, hogy szinte szóra sem érdemes. Miután az összes hozzávalót összekavartam, beleöntöttem a sütőpapírral kibélelt tepsibe, és ráültettem a megfelezett, kimagozott barackokat a tészta tetejére. Pici kis sárgabarik voltak, és úgy mosolyogtak a tortácska tetején, hogy öröm volt nézni. Legközelebb úgy csinálom, hogy a felezett barackokat meghempergőztetem porrá őrölt eritritolos fahéjban és úgy ültetem rá a tésztámra. A sütőd legyen 170-180 fokos, a családod pedig sütire éhes. Óriási sikre lesz ennek a szaftos, piskótás édességnek.
Veganeeta http://veganeeta.com/

 

 

 

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá