#Szilvásbanánosmuffin

#Szilvásbanánosmuffin

Nem fogjátok elhinni, hogy milyen nap van ma. Mondhatnám, hogy ez egy teljesen átlagos, egyszerű nap a srácaimmal, a férjemmel és a szüleimmel. De nem mondom.

Nem lenne igaz.

Ez egy rendhagyó (számomra egyébként brutálisan borzasztó) nap a srácaimmal, a férjemmel és a szüleimmel.

Ma december 2. napja van, a rendes, éves, nagykőrösi disznóvágás napja.

Nem vagyok finnyás és nem vagyok kényes sem. Azonban egészen kislány koromtól nem vagyunk egymásnak szimpatikusak. A disznóvágás és én kifejezetten nem csípjük egymást! Én voltam az, aki papírzsepivel fogtam meg a disznó farkát már hétéves koromban. Nagylány koromban méginkább nem szerettem. Felnőttlány koromban mindenféle kibúvót kerestem, hogy csak megjelennem kelljen, ténylegesen részt vennem szinte soha!

Anyuka koromban meg mentelmi jogom van, a két srác miatt.

Amíóta vegán anyuka vagyok pedig… számomra ez az év borzasztó eseményeinek toplistáján a vezető topik. Már a szagokat is iszonyú nehezen viselem, amik egy disznóvágáson előfordulhatnak. Anyuék édesek, mert képzeld el, hogy – habár nem mondtam nekik, hogy borzasztónak találom ezt a napot, – voltak olyan kedvesek, hogy meg sem próbáltak rávenni egyetlen falat húslevesre sem, egyetlen falat pecsenyére, kolbászhúsra, sült vérre stb sem. Szóval a tapintatosságukra én is azzal válaszoltam. Nem bolygattuk egymás köreit. Nah jó, nem is segítettem semmit sem, annyi szent. Mert ugye végig a gyerekekkel voltam. 🙂

És a legőszintébben megvallva, egész álló nap küszködtem a hányingertől, amit az “illatok” okoztak nekem.

Érdekesek ezek a régi-régi szokások. Nálunk már a disznóvágást megelőző napon hulla fáradt mindenki az előkészületek miatt. A nagy napon azért, mert tényleg hajnaltól késő estig tartó, kőkemény talpalás van, főleg, ahogy az én szüleim csinálják, hogy egyszerre két disznó lelke távozik a Mennyországba. A harmadik, és egyben befejező napon a takarítás, a húsok rendszerezése zajlik, ami szintén egy egész napot igénybevevő tevékenység.

A szagok pedig, amiket ilyenkor szerez minden, ami közvetlenül vagy közvetve érintett, hát azok hetekig képesek megmaradni a maguk nehéz, zsíros, disznós, semmire sem hasonlító, számomra émelyítő, vastag valójukban, minden egyes tárgyban. 

Kérlek, hogy ne neheztelj rám ezért, tényleg nem szándékozom senkit megbántani, de számomra a disznóvágás nem tudott előlépni a kötelezően végrehajtandó, ám gyűlölt feladatok közé sem. Számomra ez a tevékenység nem végrehajtható. Sajnos ki kell mondanom, hogy zsigerből tiltakozom ellene. Nincs olyan porcikám, ami akár egy picike, apró momentumával is ki lenne békülve.

Évtizedekig próbáltam keresni a disznóölésben, mint olyanban azt a tevéknyeség morzsát, amit szívesen végeznék ilyenkor. Évtizedekig abban a hitben éltem, hogy tényleg én vagyok a selejt, hogy egy ilyen, nyilvánvalóan szükséges, tradícionális eseményben nem találom meg azt a reális, számomra elfogadható indokot arra, amivel megfelelően alátámaszthatnám önmagam számára a szükségességét!!!

Mert ugye a szüleimnek, dédinek az az indoka, hogy így legalább gyógyszermentes húst esznek, mert így ők, maguk nevelik fel az állatot, tudják, hogy mit eszik stb… majd brutális kegyetlenséggel ők, maguk is vetnek véget az akkorra már egyébként szívükhöz nőtt állat életének.

Vajon megkérdezték valaha egyébként önmaguktól, hogy a tápokban, ami a legfőbb táplálékát képezi a malacoknak, milyen tartalmi összetevők vannak? Vajon abban valóban nincsenek tömegnövelő gyógyszerek, hormonok, amiket kiszűrni szeretnének a saját tartással?

És vajon azt megkérdezték már maguktól, hogy ha mindez még úgy is van, hogy gyógyszer – és hormonmentes húst fogyasztanak, vajon feltétlenül szükséges a disznó húst megenniük? Tradíció ide, vagy oda? Én viszonylag korai éveimben rájöttem, még húsevő koromban, hogy nem tesz jót számomra, ha ennek az állatnak a húsát fogyasztom.

Az etikai megközelítését ennek a témának nem is kezdem el boncolgatni, pedig hidd el, tudnék mit írni, de mégis azt hiszem, hogy egykori húsevőként egyelőre nem lenne hiteles a részemről. Egyelőre! 

Olyan nagyon sokat tudnék írni erről, de tekintettel arra, hogy ez a bejegyzés valójában a muffinról szól, ne haragudj meg, hogy ily’ hirtelenséggel ugyan, de berekesztem e témát, és idő előtt megelőzöm az ebben történő elmerülésemet.

Ha olvasod ezt a bejegyzést, és van pici időd, kérlek írj nekem, oszd meg az érzéseidet, mert nagyon érdekel a véleményed.

A disznótor kellős közepén tehát, amíg van szusszanásnyi időm, írom a muffin receptjét neked. Megígértem, és habár megcsúsztam vele, és nem is fogom ma befejezni, fogadd szeretettel ezt a pofonegyszerű, ám annál ízletesebb “gyossüteményt”, amihez speciálisan csak néhány percre lesz szükséged, hogy összedobd.

Ízes, édes, könnyű, egészséges, cukormentes, gluténmegtes és vegán, amolyan veganeetas finomság. Ha sietsz, 10 perc múlva a sütődben lehet. Ha nem sietsz, akkor 13 percre biztosan szükséged van. 🙂

 

#Szilvásbanánosmuffin
Írj értékelést
Nyomtatás
Hozzávalók
  1. 80 g kókuszliszt – 1 csésze (tudtad, hogy a kókuszlisztet magad is elkészítheted egy éles, gyors elektromos kés/turmix és kókuszreszelék segítségével?)
  2. 160 g gesztenye liszt – 2 csésze
  3. 1 kávéskanál fahéj
  4. 20 g eritritol (vagy, ha édesebben szereted, nyilván több)
  5. 30 g olivaolaj
  6. 20-30 g víz/növényi tej (én vízzel, laza kókusztejjel is készítettem már)
  7. 2 db banán
  8. szódabikarbóna (harmad kávéskanál)
  9. szilvaszeletek (3-4 a friss szilvából vagy ugyanennyi a befőttből vagy 2-3 marék az aszalt szilvából)
Utasítások
  1. A hozzávalókkal nincs egyéb tennivalód, mint összezutyulni mind, majd miután belekanalaztad az alaposan összekevert tésztát a muffin formáidba, minden kis “muffinkezdeményedbe” szúrni a szilva szeletekből. A sütőd legyen 180 fokosra felmelegítve! A kis sütikéid tetejének pirulásáig sütheted őket, ami kb. 20-25 perc lesz.
  2. ps.: amikor készen van, egy kis karamellizált vagy sima, nyers diót szórj rá, és teljes lesz az élvezet! 🙂
Veganeeta http://veganeeta.com/

img_3659

Ez is érdekelhet

1 Hozzászólás

  • Éva
    2016-12-06 20:34

    Már a látvány is élvezet. :-))) Sajnálom, hogy nem mertem nekilátni vasárnap. De Karácsonykor biztosan az asztalon lesz.
    Ami a disznótort illeti… Nálunk is szokás volt Tótkomlóson és kislány koromban igencsak utáltam. A látvány és a szagok …. Szóval nekem se sok hasznomat vették. Az esti menütől mindig rosszul voltam. Főleg a mennyiségtől. Viszont az év folyamán az elkészült füstölt kolbászt nagyon szerettem. Mivel nagyapám hentes volt, nagyon jó recept szerint készült és sokáig elállt. Már vagy 25 éve nem ettem hasonlót.

Szólj hozzá