“A” Katié

“A” Katié

“A Kati”, akivel azóta tart az “ismerettségünk”, amióta blogolok, szintén nagyon közel áll hozzám.

“A” Kati.

Habár földrajzilag távol vagyunk, és kapcsolatunk fizikailag – legalábbis ebben az életben – még sosem manifesztálódott, mégis valamiért több lett közöttünk, puszta “olvasomalányblogját” kapcsolatnál. Megingathatatlan vagyok abbéli hitemben, hogy a rokonlelkek már messziről üdvözlik egymást, és ezt támasztja alá Katival való több, mint a fent, idézőjelben említett és itt újra leírt “olvasomalányblogját” kapcsolatunk. 🙂 

(közbevetek)

 

Hogy hogyan tarthatjuk ezt a “rokonlelkes teóriát”, hogyan integethetünk mi mind egymásnak, hogyan üdvözölhetünk őszinte mosollyal másokat, és hogy hogyan tehetünk szert arra a tökéletesen tökéletlen nyitottságra, tudatos vagy tudatalatti negatív gondolatoktól mentesen, ami hozzásegíthet minket ahhoz, hogy az életünkből eltűnjön a rosszindulat, az érzéseinkből egyszerre elkezdjen hiányozni az irígység, önzőség vagy akár a szitkózódó átkok (vagy átkozódó szitkok?)? 

Nos, az egyik legfontosabb: Önmagunk elfogadása (erről már írtam is Neked korábban, és bizonyosan fogok is még). Emellett engedd meg, hogy megosszam Veled a saját tapasztalásom.

Azzal sosem volt bajom, ha megnyíltak nekem az emberek, sőt, imádtam! Azt valahogyan mindig tudtam kezelni és nagyon szerettem másokkal önmagukról beszélgetni (egyébként így van ez a mai napig is). Jól tudtam hallgatni, de még talán egy évtizeddel ezelőtt is leginkább úgy éreztem, hogy amikor tanácsot adok (beleszólok), vagy méginkább véleményt formálok, akkor ezer százalékos meggyőződéssel mertem állítani, hogy ha úgy cselekszik az adott személy, ahogyan én mondom, nem érheti baj. Kellően szuggesszív kommunikációm, maximális, Jóistentől kapott jóindulatom és az átlagnál – úgy érzem – nagyobb szociális érzékenységem a magam számára több, mint elégséges módon támasztotta alá azt, hogy nem csupán jogom van kimondani azt, amit (ha már egyszer megkérdeztek), de a kvázi megoldás az csak úgy lesz a jó, ahogyan én gondolom. Minden önzés és őszintén mondom Neked, önteltség nélkül (tényleg nem voltam olyan) hittem, hogy én úgy segíthetek másoknak, hogy megmondom a tuti receptet, és ha azt követik, minden rendbe jön. Szentül hittem, és sokakkal el is hitettem ezt.

Hm, ma már nyilvánvalóan sok mindent másként látok, ahogyan ezt is átértékeltem. Buta voltam? Nem tudom, nem fedlek meg, ha így nevezel. Láthatod, bepillantást nyerve a korábbi életembe (http://veganeeta.com/vegansagom-tortenete/ és a blog egyéb részeibe is), hogy azért biztosan nem lehetett, mert olyan “jódolgom” volt, hogy képtelen lettem volna átérezni mások problémáit, életfeladatait, adott helyzetét. Sőt! Inkább túlontúl éreztem őket…

Teltek-múltak az évek, beláttam, hogy a dolgok sokszor a legkevésbé sem úgy jók, ahogyan én gondolom. Kiváltképp így van ez a mások életével kapcsolatos dolgokkal.

Ez a tulajdonság (is) elcsitult bennem. Nem akarok már mindenkit megpróbálni meggyőzni, legkevésbé sem a saját realitásomat másra “erőltetni”. Elfogadtam, hogy különbözünk. Nem csupán az életünk más, hanem az érzéseink, a jellemünk, az élethez való hozzáállásunk (stb…) is eltérő.

Úgy egy évtizeddel ezelőtt egyszer csak valahogyan elkezdtem csodálatosnak látni ezt a különbözőséget. Elkezdett gyönyörködtetni a másság, élvezetet adott kommentár nélül hallgatni mások szavait. Elfogadó lettem, még nyitottabbá váltam, és az akkori “szeretemavilágot” hozzáállásom kiegészült azzal, hogy “úgyszeretemavilágotahogyvan”. És az embereket is úgy kezdtem megszereti, vagy éppen elfogadni, ahogy vannak.

Az életem megtanított elfogadni a rosszindulatot, az önzést és irígységet is. Azt a fajtát, amit másoktól kapok/kapunk. Ma már képes és hajlandó is vagyok felmenteni azt, akit ezek az érzések hajtanak. Felmenteni, és továbbmenni, egyszerűen nem törődni vele. Kommentár nélkül. Kommentár nélkül még akkor is, amikor egészen konkrétan rám/ránk dobálja valaki a sarat. Mert sokszor nem az én tisztem őt – adott esetben – “megbüntetni”, tanítani. 

Erősödik a hitem. Egyre erősebb a hitem önmagamban, az isteni gondviselésben és a hitem a saját hitemben. Tudom, hogy abba a sárba, ami most az én bőrömről lepereg, lecseppen, leesik a földre, a Jóisten megmutatja, hogy kinek kell önszántából belelépnie. Talán éppen az találja meg, aki éppen nekem szánta? Azt csak odafent tudják.

Nyilvánvalóan és értelemszerűen nem azt mondom, hogy “ide lőjjetek”, mert bármit elviselek. Nem, hiszen az emberi rosszindulat eltűrésének is vannak határai a lelkünkben. Csupán azt mondom, hogy sok esetben érdemes minél tovább higgadtnak maradni a rosszal, vagy nem kívánatossal szemben. Így hamarabb megtapasztalhatjuk ennek a hallgatásnak az áldásos hatását. 

Ez azért nehéz, mert sokszor meg az kínálkozik a legkézenfekvőbbnek, ha a negatív hatást már csírájában elnyomjuk, eltaszítjuk… 

Mindnyájunknak megvan a kikövezett útja, a megfelelő mérföldkövekkel szegélyezve. Az út milyenségében, abban, ahogyan érintjük ezeket a mérföldköveket, nos abban rejlik a mi választásunk, a mi saját döntésünk. A sorsunk vonala – az én elképzelésem szerint – meg van írva, attól eltérnünk nem igazán lehet. Azonban az út, amin járunk, a “tanulnivaló”, ami ránk vár, az, hogy mit élünk meg, mindezeket hogyan hasznosítjuk, építjük be, sajátítjuk el vagy tesszük személyiségünk részévé, nos, ezeket mi is befolyásolhatjuk. A szabad akaratunk, bármilyen kicsi vagy nagy százalékban, itt van a mindennapjaink alakulásában. Igazán sikeresek pedig csak akkor leszünk (a siker itt a legtágabban értelmezhető), ha a lelkünk is benne van a tevékenységünkben. Bármennyire is benne vagy a tudatoddal, a lelkeddel is jelen kell lenned, máskülönben minden csak egy bukásra ítélt erőltetett menetté változik. A színtiszta egód “feladatteljesítése” lesz csupán, aminek a révén bármi lehetsz, azonban boldog és elégedett sohasem!

(közbevetés vége)

 

Ne haragudj Kati, itt vagy ám! Csak kalandozom és jár a szám… Szóval Katit is nagyon megszerettem. Kati is mintaédesanya, mint ahogyan Hajni is (http://veganeeta.com/pudla_vegan_padlizsan_avokado/) az, csak neki már a nagy gyerekei színesítik mindennapjait. Náluk is csak ő a vegán, szóval mindenevőknek készít nap, mint nap isteni ételeket. Rengeteg energiája van, és eszméletlenül sportos nő ő, aki a lopott óráiban imád olvasni, és aki energiáinak rejtett tartalékaival, mindenkor a családja rendelkezésére áll.

Kati egy csodás, alázattal teli személyiséget kapott az életéhez, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy nagyon sokan szeretik.

Hálásan köszönöm, hogy sokszor megosztja velem lelkének legmélyebb érzéseit, szeretem, ahogyan engedi, hogy sokszor belelássak az érzelmeibe. Szeretem, amikor azt érzem, hogy réges-régről ismerjük egymást.

Köszönöm, hogy itt vagy Kati!

Mérhetetlenül hálás vagyok! Értetek is, akiket a vegánságom és a blogom adott nekem. Vagyis akikkel a vegánságunk apropóján hozott össze minket a Jóisten! Az előző, és az elkövetkezendő néhány bejegyzés Róluk, Rólatok fog szólni. Rólatok, akiket a jószerencse választott ebben a játékban nyertessé, és Rólatok, akikkel a “közös utunk”, ha mondhatom ezt, a veganeetával kezdődött.

 

Fogadjátok szeretettel Kati receptjét. Azért szeretem, mert ez az étel olyan alapanyagokból áll, amik nem csupán olcsóak és bárhol beszerezhetőek, hanem minden “rendes” vegán (félvegán) háztartásban, szinte állandóan megtalálhatóak.

Ez nem is recept, inkább kajaötlet, amit bárki elkészíthet úgy, hogy különösebb erőfeszítésébe nem kerül. És éppen ezért imádjuk! 

 

"A" Katié - tepsis krumpli, szójakocka, ubisali
Írj értékelést
Nyomtatás
Hozzávalók
  1. 100 g szójakocka
  2. 1 db hagyma (én vöröset használtam)
  3. kókuszolaj
  4. tisztított víz
  5. fűszerek (ízlésed szerint)
  6. uborka
  7. citrom vagy ecet
  8. eritritol
  9. jó sok édes és sütnivaló burgonya
  10. fűszerek
  11. olivaolaj (permet)
  12. kókuszolaj
Utasítások
  1. A sütősburgonyát már nem kell bemutatnom nektek. Rengetegszer készítettük, a blogon is van belőle. Imádom ezt az egyszerű köretet! Igazi jolly joker, ha gyors és “kedvenc” köretre vágysz, és ezzel igazán a gyerekek kedvére tehetsz. ☺
  2. A szójakockák elkészítése sem bonyolult, egyszerűen csak annyit kell tenned, hogy készítesz egy zöldségleves alaplevet, ha használsz leveskockát, akkor egyszerű dolgod lesz, ha nem, akkor szépen befűszerezed, abban megfőzöd a szóját, kb. 15 percig. Közben hagymát pirítasz, és a hagymás kókuszolajon még a szóját is megpirítod.
  3. Az ubisalit sem kell túlragozni, szerintem nincs olyan, aki ne készíett volna még.
Veganeeta http://veganeeta.com/

 

 

Ez is érdekelhet

Szólj hozzá