Minden a zöldségpogácsával kezdődött.
Azaz …, nos, távol álljon tőlem, hogy elvegyem a citromos spenótsaláta elsőbbségét, ezért inkább javítom, így:
Minden a citromos spenótsalátával és a zöldségpogácsával kezdődött. Valamikor két nappal ezelőtt azon az estén, amikor Ivett és Zoli meglátogattak minket Balatonalmádiban.
Gerivel éppen a rendes éves “szabadságunkat” töltöttük, azt a néhány napot karácsony után, amikor Benjamint a nagyszülők átvették kicsit egy kis újév előtti kényeztetésre, Bazsi pedig az édesapjánál töltötte a téli szünet ráeső részét.
Mi pedig…!!! Anya és apa három teljes és csodálatos napig aludt, töltődött, csak egymással törődött. Három nap a Mennyországban, csak kettesben, csak felnőttes dolgokkal, összebújással, tervezgetéssel, kirándulással és hajnalig tartó, hatalmas beszélgetésekkel.
Minden évben ilyentájt vesszük ki a gyerekek nélküli szabinkat. Vagy elutazunk melegebb éghajlatra, vagy, mint idén is, itthon, bekuckózva “vagyunk”. Fantasztikus érzés így, “csak” szerelmespárként lenni, csak magunkról gondoskodni. És ez ugyan néhány napnál nem tart tovább, óriási energiákat szabadít fel mindkettőnkben.
Apropó! Nálad hogy van ez? Milyen gyakorisággal van lehetőségetek kölykök nélküli, miidőt kérni/kapni/rendelni, átélni? Tudjuk, hogy mennyi az ideális kettesben töltött idő? Van egyáltalán recept erre? Meg lehet mondani, hogy havi két nap jár a szülőknek kettesben? Nyilván ez pár és családfüggő, de mégis, Te hogyan éled meg, ha nincsenek veletek a gyerekek? Mi ilyenkorra már szinte reszketünk azért, hogy csak egymással foglalkozhassunk. Év közben is van egy-egy nap, elvétve, amikor kettesben lehetünk, de év végén már alig várjuk ezeket a pillanatokat!!! A gyerekek persze, hogy nagyon hiányoznak, amíg nincsenek velünk! Ez természetes, és habár iszonyú ez az ambivalens érzés, mégis nagyon kell a kettesben megélt idő! Én a rendes évi nyaralásunkon ilyenkor a harmadik naptól rendszeresen, napi többször elpityeredem, és mardos a lelkiismeretfurdalás, hogy Nélkülük vagyunk. DE! Meg kell tanulnunk picit kikapcsolni gyerekek nélkül is. Néha már-már azt hiszem, hogy sikerül, majd a következő pillanatban rácáfolok… Ez már mindig így lesz!?! Így, és nagyon rendben is van így! 🙂
Szülőnek lenni a lehető legcsodálatosabb küldetés a világon, amiért mindnyájan, akik édesanyák vagy édesapák vagyunk, örökké hálával tartozunk a Jóistennek!
Szóval, a rendes éves szabinkon eljöttek hozzánk Ivett és Zoli, és a gombás rizottóhoz készítettem egy gyors, friss spenótsalátát rukkolával. Annyira ízlett nekik ez a rizottó-spenótsali kombó, hogy gondoltam újévben a blogra is felteszem.
Azonban!
A spenótsalit a “hamburger napján” mindenképpen szerettem volna megismételni, és amikor gondolkodtam, hogy mihez is készítsem el (egyébként bármihez szuper), jutott eszembe a vegán burger. Gyorsan kitaláltam a zöldségpogácsák receptjét, meggyúrtam őket, majd betettem a sütőbe. Megint feltettem mindent egy lapra, mert nem kalkuláltam azzal, hogy mi van, ha nem sikerülnek. És mivel én nem előre gyártott receptekkel dolgozom, így bizony néha-néha előfordul, hogy nem az elképzelésem szerint alakulnak az ételek. 😀
Gyorsan meghámoztam néhány édesburgonyát, mivel Geri már napok óta rágta a fülem egy kis chipsért, hát vékonyra szeleteltem őket, rásorakoztattam a tepsire és betettem őket is a sütőbe.
Sok friss zöldséget vágtam, előkészítettem a hambi alapokat és vártam. Vártam, vártam, sűrűn nézegettem a sütőben készülő finomságokat.
Ilyenkor mindig úgy izgulok. 🙂 Lehet, hogy “tök égő”, de számomra a főzés és a fényképezés, mégha egy ilyen brutál egyszerű kajáról is van szó, igazi öröm. Amíg sültek, előkészítettem a fotózáshoz a terepet, közben ide-oda szaladgáltam Geri és a konyha között (egy puszi, egy mozdulat a konyhában, egy puszi, egy mozdulat a konyhában… 🙂 ). Egyszer ő jött, egyszer én mentem.
Természetesen a nagy örömködésben azonban egyetlen egy dolgot felejtettem el elkészíteni, a spenótos salátát. 😀
Annyira nevettem, amikor ebéd után eszméltem, hogy hol a spenótsali…?
Hát sehol. 😀
Annyira jellemző…
Hogyan készítettem a pogácsákat? Nézd csak a receptet! 🙂
- 1 db édesburgonya
- 1 db cukkini
- fél padlizsán
- fűszerek: kurkuma, zöldfűszer keverék, só, pici bors, fokhagyma
- 4 csapott ek burgonyaliszt
- 3 ek cocomas
- 1 ek olaj
- Hambihoz gluténmentes kenyér vagy buci
- mustár
- paradicsomos pesto
- paprika, paradicsom, uborka, rukkola, bébispenót, lilahagyma
- Édesburgonya chipshez legalább kettő édesburgonya
- Zöldségpogácsák: Lereszeltem a padlizsánt, a cukkinit és az édesburgonyát is. Befűszereztem natúr zöldségkeverékkel, pici borssal, sóval, kurkumával, fokhagymával. A reszelt zöldségekhez hozzátettem a burgonyalisztet és az útifűmaghéj lisztet, a cocomast, és az olivaolajat. Jól összekevertem a kezemmel és félretettem picit. Mire a sütő bemelegedett, a sütőpapírral bélelt tepsibe, vizes kézzel, másfél-két ujjnyi magas pogácsákat formáltam. Figyelj, hogy habár a pogácsáid ilyenkor még magasak, kissé meg fognak plöttyedni, ki fognak terülni, ezért távolra helyezd őket egymástól. A sütőben 180-200 fokon kb. 30 perc kell nekik, amíg aranybarnára nem sülnek.
- Az édesburgonyából készült chipset sem ördöngősség elkészíteni. Az kell hozzá, hogy másfél-két milliméteres szereletkre vágd fel, és tedd szintén sütőpapírra őket. Fújd le pici olivaolajjal (ne nagyon, mert pikk-pakk megégnek). Nagyon hamar elkészülnek 180 fokos sütőben ők is.
- A hamburgerhez zsemléidet, vagy kenyeredet kend meg paradicsomos pestóval, mustárral. Ha ropogósat szeretnél, mindenek előtt pirítsd meg őket serpenyőben, egy kis kókuszolajon. Tedd bele az egyik zöldségpogit, halmozd rá az uborkát, kápia paprikát, paradicsomot, bébi spenótot, rukkolát, lilahagymát (vagy amit szeretnél) és tedd rá a másik zöldségpogit, majd borítsd be a zsemléddel/kenyérkéddel.
- Kínáld hozzá a percek alatt készre sült édesburgonya chipset, és készíts hozzá salátát spenótból (el ne feledd!).
- Fogd a bébispenótot és egy kevés rukkolát, tedd egy nagy keverőtálba. Sózd nagyszemű sóval, csavarj hozzá egy citromot, ízesítsd metélő hagymával, fényesítsd olivaolajjal és keverd össze. Én imádom aszalt paradicsommal! ☺
