Ahh, amióta vegán vagyok kívánom a túrógombócot!
Mert a túrógombócot egyszerűen imádom! Azaz imádtam! A kedvenc kajám örökké! Ettem sósan, ettem édesen, ettem tejföllel, ettem lekvárral, ettem magokkal és magok nélkül, mazsolával, prézlisen, csupaszon, ettem mindennel, vagy minden nélkül, csak túrógombóc legyen!

És az idejét nem tudom, mikor ettem utoljára.

A minap pedig történt valami. Valami, ami alapjaiban változtatta meg vegánságom túrógombóc evési szokásait. Valami, ami nem csupán megváltoztatta, hanem felül is írta az összes eddigi téves infót a vegán túrógombócról számomra. Biztosan nem találtam fel a spanyol viaszt. Tudom. Azonban az “újszülöttnek minden vícc új” analógiája mentén haladva bátran kijelenthetem, hogy egyik délután a magam szemében nagyot alkottam néhány, múlt pénteki “túrógombóc-élményeimből” származó tapasztalásom nyomán.
Megalkottam életem első adag, mindent felülmúló, igazi, lenyűgöző vegán, glutén – és cukormentes “túrógombócát”.

És, hogy mi volt az a kitörölhetetlen élmény, ami ide vezetett? Nos, a mai bejegyzésemben is, habár egy szuper véletlen nyomán, de szerepet szeretnék adni Ivettnek és Zolinak is. 😀
Ők lassan állandó résztvevői a postjaimnak, dehát állandó részesei az életünknek is. A múlt pénteken ugyanis éppen Budapesten jártunk konyhabútor vadászaton, amikor is pontosan oda sikerült leparkolnunk, ahol a mi drága barátainknak az autója állt. A fővárosban, nem összebeszélve, tök véletlenül melléjük parkoltunk úgy, hogy a legkevésbé sem tudtuk egymásról, ki merre jár. Persze ők is vegák (nem vegánok, egyelőre 😉 ), és ha már egymás közelébe sodort minket az Öreg Tréfacsináló, persze, hogy elmentünk enni. És hát a desszert mindent vitt, mert az ominózus túró nélküli túrógombóc volt az, teljes valójában, minden ízében és egészen pontosan öt, szabályos kis tömött golyócskában megtestesülve.
Másnap elkészítettem, mentem az íz-élmény után, és igazából amit előző nap kaptam, azt hoztam is másnap itthon.

Fenomenális étel lett belőle, amit minden héten garantáltan el fogok készíteni a magam és kis családom legnagyobb örömére.

Köszönöm a Jóistennek, hogy nem kell többé túrógombóc nélkül élnem!

Túrógombóc helyett
Nyomtatás
Hozzávalók
  1. 100 g kukoricadara
  2. 300 g köles
  3. 700-800 g növényi tej (én zsíros kókusztejet használtam, fele-fele arányban vízzel)
  4. csipetke só
  5. másfél citrom leve és az egyiknek a héja
  6. gluténmentes zsemlemorzsa (elhagyhatod)
  7. 1 kávéskanál utifű maghéj liszt
  8. fahéj
  9. édesítő (eritritol)
  10. szója - vagy kókuszjoghurt
Utasítások
  1. Főzd meg a kölest a kukoricadarával együtt a növényi tej-víz kombóban. Lassú tűzön, kevergetve, türelmesen várd meg, amíg minden megpuhul. Ha készen van, reszelj és facsarj a masszába citromot, adj neki egy kis sót, eritritolt. Ha picit híg a masszád, keverj hozzá egy kis utifű maghéj lisztet, hogy kissé összekösse a részecskéket. Én egy lehelletnyi fahéjat is szórtam hozzá. Tedd ki hűlni a teraszra, és amíg meghül, pirítsd meg a zsemlemorzsát egy serpenyőben (én nem használtam zsiradékot hozzá) és készítsd el a fahéjas por”cukrot” a tetejére a kis darálód segítségével. ☺ Formálj nedves kézzel picike gombócokat, forgasd meg a zsemlemorzsában, szórd meg fahéjas “cukorral”, öntsd nyakon szója - vagy kókuszjoghurttal, és zabáld degeszre magad a pikáns, omlós, belül puha, kívül ropogós gombócokból. És készíts másnap is, harmadnap is, negyednap is, és ezentúl minden nap belőle… ☺
Veganeeta https://veganeeta.com/
 
img_5422

img_5453

img_5451-1

img_5443

img_5430
img_5493