Valami vacsi a veganézhez?
Nyomtatás
Hozzávalók
  1. 1 avokádó
  2. citrom leve (ízlés dolga, nekem elég volt egy fél citrom levénél picit több)
  3. 1 teáskanál mustár
  4. pici só
  5. pici bors
  6. 1-1,5 dl cocomas
  7. és fokhagyma (én most port használtam)
  8. édesítő (én agave szirupot használtam)
Utasítások
  1. Egyetlen megmaradt avokádó árválkodott a hűtőben, és szinte kiabált, hogy tegyem bele a veganézbe. Így lett az egész veganéz alapja az a bizonyos avokádó. Turmixoltam hozzá mustárt, citromot, agave szirupot (most az volt itthon, de bármilyen édesítő megteszi), cocomast, sót és egy csipet borsot és (most) fokhagymaport is. Azt hittem, hogy az avokádóval mellé nyúltam, kicsit keseregtem is, hogy micsoda balfék vagyok, olivaolajat kellett volna, vagy valami mást, de legalább is utánanézhettem volna. És nem! Az avokádós ötlet csúcsszuper volt! Aztán persze láttam, hogy ismételten nem találtam fel a spanyol viaszt, számos leírás van avokádóval veganéz fronton.
  2. Én örültem a veganéznek (magamnak is), és feltettem a blogra, hátha örülsz majd Te is! 🙂
Veganeeta https://veganeeta.com/
Vasárnap délután, miután hazaértünk Bazsival a partról, a fiúk (mindhárman) nekiláttak füvet vágni. Nálunk nagyon viccesek ezek a délutánok, mert mint két kicsi sáska, úgy ugrálnak a frissen vágott, zöld fűben. Közben megy a röhögés, fogócska és zakatol a dömper. Ilyenkor jut eszembe, hogy tényleg, hát mi a fenének ezeknek a gyerekeknek “puccos”, ilyen-olyan program, amikor a legjobb itthon, a legegyszerűbb játékkal, együtt lenni. Tökéletesen kielégítik őket a Balaton-parti bringázások, a fagyi, a nagy beszélgetős séták, a természet minden ízének alapos megfigyelése, az itthoni móka és kacagás, az itthoni csend és zsivaly egyszerre. Szeretem, hogy sokszor már együtt is eljátszanak. Itthon tényleg minden megvan, ami a boldog gyerekkorukhoz kell! Ami nem csak nekik, hanem nekünk is óriási boldogság!   

Természetesen nem azt mondom, hogy egy zárt világan, búra alatt kell nevelni a gyerekeket. Néha igenis el kell menni, ki kell mozdulni azokra az ilyen-olyan programokra is, de ezt napi szinten, sőt, heti szinten sem tudja egy család kivitelezni. És őszintén szólva nem is szeretnénk, nem is vággyuk ezt.

Szóval amikor hazaértünk a két órás bicajos-fagyizós-hintázós-dumálós-zenehallgatós időnkből, úgy éreztem, hogy a fűnyíráshoz nem kellek. Bevonultam hát a konyhába, mert miután mindenkinek megfőztem, amit kért, eljött az én időm.

Ahogy pakolgattam, egyre inkább bevésődött a majonéz íze…

Miért is ne?! – gondoltam magamban, mielőtt nekiláttam a veganéz elkészítésének. Réges-régen többféle majonézt is készítettem, de veganézből ez volt az első.

Igen ám, az addig oké, hogy veganézt készítek, de mit egyek hozzá? És akkor jött a megvilágosodás, ami azt súgta a fülembe, hogy a 2 napja készült tepsis zeller brokkolival egy kítűnő fasírtalap lenne. Az is lett. Főztem hozzá indiai ízű vöröslencsét, golyókat formáltam belőle és betettem a sütőbe összesülni.