Szeretnék elmondani egy történetet Neked. Habár már kislány koromtól kezdve, valamiért mindig ügyvéd szerettem volna lenni (talán nagyapám motivációja után), az is hamar kiderült számomra (és a környezetem számára is), hogy azért jöttem a világra, hogy valamilyen módon nagyon szorosan kapcsolódjak embertársaimhoz úgy, hogy segíthessek, meghallgathassak, reagálhassak, elmondhassam, megoldhassam, vagy legalább is kísérletet tegyek rá. Ezért tűnt (némi külső nyomásra ugyan) a jogi egyetem egyértelműnek, hiszen az ott tanultak által, a legfelsőbb eszközzel, a jog eszközeivel (gondoltam én akkor) segíthetek embertársaimon.
A pályafutásom során azonban az is nagyon hamar napvilágot látott, hogy nem ez az én fórumom, nem a jogon keresztüli, mások életének megtapasztalása és az az utáni segítségnyújtás az én létfeladatom.
Egészen másban voltam igazán szívből jó.
Sok-sok évvel ezelőtt, egy reinkarnációs utazás során láttam magam. Láttam magam egy saras, esős utcában álló üzletben, szakadó esőben, egy nyikorgó, üvegkazettás, fa ajtós szatócsbolt középbarna, tölgyfa pultja mögött. Barna hosszú szoknyában, ugyanilyen főkötővel, zöld köténnyel a derekamon. Piros pozsgás, boldognak tűnő arccal, nagy szemekkel álltam ott, a szatócsboltban, az üzlet tulajdonosaként. Tudod, hogy mit éreztem? Mindent beragyogó derűt éreztem, azt éreztem, hogy mindenkit szerettem és mindenki szeretetett engem is. Én voltam ott a Mindenki “Jóságosa”. Nem csupán a boltos, a néha étellel – és itallal kínáló, hanem a mindig és mindenkor meghallgató, erőt adó, lelket ápoló voltam. Éreztem ezt a “hatalmat”, az ebből fakadó erőmet. És éreztem, hogy nem csupán nekem ad erőt a szeretet, hanem a városka többi tagjának is erőt ad az én szeretetem.
Főleg nők jöttek.
Tudom, hogy akkor nem lehetett saját gyermekem, ezért mindenki gyermekét sajátomként szerettem. … Milyen érdekes ez …
A mosollyal, a szeretet mindent legyőző energiájával, a jószívűséggel, kedvességgel átitatott napokkal határtalan boldogságot éreztem….”
És èrzek ma is, amikor az üzletem, a #veganeetahome ajtaján átlépek és beleszippantok a levegőbe… Istenem, mennyire szerencsés is vagyok én!
