A vegánságom, mint életforma és mint a létem éltető, mozgató, lélegeztető motorja
Hogy maghalljuk, befogadjuk, tároljuk és megértsük, majd később hatalmas vágyat érezzünk a vegánságra, mint hittel teli életformára, – miközben persze húsevők vagyunk -, nos, szükség van némi belső indíttatásra, elszántságra és akaraterőre is.
Nem vagyunk egyformák, így az oka is egyénenként más és más a vegánságunknak. Egy dolog azonban egészen biztosan azonos bennünk: az egészségre való ezer százalékos törekvés.
Az én történetem prológja pofon egyszerű, már írtam is neked a bemutatkozásomban: sok más mellett a bal petefészkem rosszindulatú megbetegedése, majd eltávolítása volt. Erre vezethető vissza talán minden tudatosságom.
Azonban az utóbbi évek hozták meg a nagy áttörést a táplálkozásom terén, amikor is a cukor, a glutén, a bármilyen alkoholos italok és végül az állati eredetű fehérjék is eltűntek az étrendemből, ezáltal az életemből is.
Végleg.
A legutóbbi egészségügyi anomália egy hangos szava volt a szervezetemnek, hogy oké, akkor állj le! Tényleg mindennel, még azzal az ici-pici bűnözéssel is, ami csak tényleg néhanapján varázsolta be magát a lelkiismeretemen át a gyomromba. Állj le! Az életed a tét!
Én meghallottam őt, és azonnal leálltam. Felfogtam, megértettem. Ha nem teszem, a következmények már “ante portas”. Nem volt más választásom.
A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb az volt, hogy vegán leszek, mégpedig glutén – és cukormentes vegán (végülis már szinte csak a hús volt az, amit el kellett hagynom). Szeretnék később írni neked az állati fehérjék emberi szervezetre gyakorolt hatásairól, ezért van most pont ennek a modatnak a végén.
Tudom, hogy ma már majdnem mindannyian tudjátok, de legalábbis hallottatok róla, mit jelent a vegán táplálkozás, a vegán életforma. Azonban mégis, azok kedvéért, akik még nem ásták bele magukat a témába, kicsit írok erről.