Itt az ideje végre megtörnöm a csendem csicsóka ügyben. Igen, igen, ez a saját csendem volt. Be kell vallanom ugyanis, hogy ezelőtt még sosem fogyasztottam csicsókát.
Ezért is csodás dolog vegánnak lenni! Minden kitágul, az ember mindamellett, hogy felfedez, meg is vásárol olyan dolgokat, amiket eddig nem használt, nem evett.
Pedig a csicsóka nem is különlegesség, inkább “elfeledettség”, merthogy például a nagymamám szerint olyan hitvány növény, mint a gaz. Azt mondja: “Nem löhet kiírtani, úgy szaporodik! Jól érözte magát a homokon. Régön a malacoknak adtuk mindig a papával! Csak takarmánynak vót jó.”
Hát, ami igaz, az igaz, szapora egy növény, de hitványnak a legkevésbé sem nevezhető. Telis-tele van vitaminnal, a szív – és érrendszeri betegségek, sőt, még a rák megelőzése érdekében is érdemes jó sokat fogyasztanunk belőle. Nyugodtan eheted nyersen is, salátákba isteni az édeskés íze miatt, de sütve, főzve, levesként vagy pogácsához adva (krumpli helyett) is használhatod.
Egyik fő alkotója az inulin, ami egy nagyméretű rost, poliszacharid. Az inulint csak részben tudjuk feldolgozni, étvágycsökkentő és hashajtó hatású, de például felfúvódást is okozhat (esetemben ez abszolút megfigyelhető).
A csicsókát különösen elhízás és cukorbetegség esetén ajánlják, valamint a bélflóra regenerálásához is használják. Tehát, ha gyógyszert szedsz, különösen antibiotikumot, akkor érdemes kicsit többet fogyasztanod belőle. Ahogyan írtam, ezen kívül is széles spektrumú gyógyhatást tulajdonítanak neki. Az inulinból keletkező fruktóz lassabban növeli meg a vércukorszintet, tehát hosszabban tart majd a teltségérzeted, és később leszel éhes tőle. Önmagában már ezért megéri a csicsókát választani. Nameg azért is, mert tényleg nagyon finom!
Szóval az egyik hétvégén a szüleimnél voltunk családostul, és Gerivel (a férjemmel) átlógtunk kettesben a kecskeméti piacra. Egyszerűen imádunk együtt piacozni, és sajnos az a rossz szokásunk van, hogy ilyenkor a létező összes zöldséget és gyümölcsöt megvásároljuk, ami megtetszik. Egyébként persze azért, mert tudjuk, hogy úgyis megesszük, csak ilyenkor mindig valószínűtlenül nagy halommal szoktunk hazatérni, amire természetesen rendre mindannyiszor rácsodálkozunk, hogy “úristennemfogelfogyni”. Majd három nap után, amikor a hűtőben csupán néhány répa, meg krumli pislog, jövünk rá arra, hogy “jóvanmegettük”.
(Van egy baráti pár (Ivett és Nagyzo), akik közül a férj, Nagyzo, amikor eljönnek hozzánk, kinyitja a hűtőt és megállapítja, hogy jól van, akkor ma sem halunk éhen.) 🙂
Tehát, térjünk vissza a csicsókához. Most egy nagyon egyszerű, nagyon mutatós, nagyon finom és nagyon egészséges receptet mutatok.
Ide írtam, lássuk:
- 500 g csicsóka
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál kókuszolaj
- 4 evőkanál tisztított víz
- 8 kanál zsíros, gazdag kókusztej
- só
- bors
- 200 g zöldbab
- 200 g cukorborsó
- egy kis fej lilahagyma
- eritritol
- A csicsókát megtisztítani… nos, nem igazán kellemes, és egyszerű. Benjamin (a 20 hónaposunk) azt mondaná: "Hú, de butájis!" És igaza lenne! De a cél érdekében mindent!
- Miután megpucolod a csicsókáid, fel kell szeletelned ehhez a recepthez. Nyomnod kell rá annyi fokhagymát, amennyit szeretnél, én 4 nagy gerezdet szerettem. Beborsoztam, tettem rá kókuszolajat, tisztított vizet, kókusztejet, majd összezutyultam és betettem a sütőbe. Igazából nagyon hamar készre párolódtak, 25 perc kellett nekik maximum, de ahhoz már kicsit több időre volt szükségük, hogy lássam a sülést is a tetejükön. Így hagytam még a forróságban pirulni őket. Addig volt időm gondoskodni a cukorborsókról és zöldbabokról. Tettem hozzájuk lila hagymát, és a forró serpenyőben nem kértek tőlem 8-10 percnél többet, egy kis eritritolt, és a legvégén sót. Idő közben a csicsóka is készre sült a sütőben, amit csak akkor sóztam meg, amikor kivettem onnan. Képzeljétek, hogy főztem hozzájuk egy kis almafőzeléket is… pfuuh, hát imádtuk. Az almafőzelék receptjét is hozom nemsokára! Egyetek egy jót ma is! ☺
