Nincs bajom az idővel.

 Amikor rá gondolok, egyszerűen csak engedem, hadd menjen…
Gyorsan telik ugyan, de éppen a gyorsaságában a szépsége! Így érzem, mert egészen pontosan a sebes futása adja számomra azt az érzetet, azt az állandó, susogó gondolatot, belső izgágaságot, ami egyre azt mormogja: 👉🏼 “Élj meg minden egyes pillanatot!” Egy éve, és néhány napja már Veletek együtt élek. Ti is részesei vagytok annak a napi szerelemcsomagnak, 🎁💌❤️ ami hozzám tartozik, velem együtt él, lüktet, történik és minden egyes pillanatban VAN. Van, velem van, csupa-csupa nagy betűvel.
Merthogy egy évvel ezelőttől Mi (Ti és én) együtt vagyunk. Együtt lélegzem, a szó legátvittebb és ugyanekor legeslegszorosabb értelmében veletek.
A Veganeeta Home létrejötte számomra egy új élet kezdetét jelentette, amiben Árvai Ancsi a legigazibb “én” lett.
Az én drága Homeom életre kelt, én pedig a legeredetibb, születésemtől fogva kódolt sorsfeladatom teljesítettem, és létezem benne a pillanatnyi jelenemmel együtt.
Együtt VAGYUNK minden kacagásomban, könnyemben, a soha fel nem adásomban, a küzdelmesebb – és gondtalannak tűnő pillanataimban, a hiányérzet-teljesség ambivalenciájában, az építő kritikáitoktól való épülésemben, a rosszuleső “nemjóindulatú” kitörölhetetlenségekben, a csicsergő dícséreteitekben, mosolyomban és csalódásaimban egyaránt.
Egy éve vagyunk egymásnak, ebben a materiális világban is.
Most kezdem kapizsgálni, a második szezonunk hajnalán, mi is történik idén tavasszal újra. Mibe is vágtam kereken egy évvel ezelőtt, ami alapjaiban változtatta meg az életem, a családom életét és tette valósággá azt, amiről egészen addig csak szavakkal kommunikáltunk. Kétezertizennyolc április elsejétől a szavak egyszeriben tettek egymásutániságává váltak.


Bevallhatom; apunak végül igaza lett akkor, amikor azt mondta: “Fiam, nem tudod, mire vállalkoztál!”
Tényleg nem tudtam. Sokkal, de sokkal többet kaptam a Veganeeta Hometól, mint azt valaha elképzelni tudtam. Többet örömből, gondolkodásból, sokkal többet az emberekkel való tapasztalásból, jóval többet a könnyekből, kedvességből, ölelésekből, szakmaiságból és többet kapok önismeretből is.

Hálás vagyok, hogy ma elmondhatom; egyetlen napot nem dolgozom, mert számomra a “munka” nem ezt jelenti.
És most engedjétek meg, hogy bemutassam az érem másik oldalát: … “Képzeld, ez a csaj úgy nyitott “helyet”, hogy zeró tapasztalata nem volt semmilyen téren a vendéglátásban. A bizonyítványain két napja száradt csupán a tinta, amikor megnyitotta az éttermét. Valami vegánt. A Balatonon!
A Balatonon. Vegánt. Mi a szent szar? Most elbizonytalanodtam… mi az a vegán pontosan?
Jézusom, és pont a Balatoton? Áh, nem adok neki egy évet és sírva menekül majd vissza az aktákhoz.”

Sokan mondták. Kételkedtek.
Köztük voltál?
Hát, szó mi szó, szakmaiságnak igencsak a híján voltam, azt sem tudtam, eszik-e, vagy isszák ezt a “vendéglátós” létet, azonban hajtott valami megmagyarázhatatlan, valami mindent maga mögé utasító láz, lelkesedés, amitől mertem elhozni a konyhámat és közkinccsé tenni, amit főzök. Mertem.
Tudod miért?
Mert nem volt “B” tervem. NEM SZEREPELT A TERVEIM KÖZÖTT A “B”, mint BUKÁS! Csak csinálni szerettem volna. Szívből és minden nap.
Én ma is csak a fejlődést látom. Konkrétan, hiszen volt honnan.

Tudom, hogy sokszor szakmaiatlan, túlságosan bizalmas vagy éppen naívan lelkes, nagy amplitúdókkal létező vagyok/voltam.

Tudom, hogy jó sokat hibáztam is. Nem csak az üzletben, a menü összeállításában vagy vendégkezelésben, szóval alapvetésekben.

Egyetlen dolog azonban megkülönböztetett, és ma is megkülönböztet másoktól (akik feladják): RENDÍTHETETLENÜL HISZEK ABBAN, AMIT CSINÁLOK, ÉS CSAK A SAJÁT UTAMMAL FOGLALKOZOM úgy, hogy közben MINDVÉGIG TISZTA MARADOK!

Egyetlen pillanatra sem hittem azoknak, akik eltéríteni, letörni, elkedvetleníteni és megalázni szerettek volna. Sokan bármit megtettek volna azért, hogy negatív jóslatuk beigazolódni látszódjon, hiszen az nem lehet, hogy egy, az elején minden szakmaiságot nélkülöző projekt életben marad!? Vagy…? Ugye, hogy mégis lehetséges. Ugye, hogy szorgalommal, alázattal és szívvel bármit elérhetünk, amit csak szeretnénk?
Köszönöm Nektek, akik hittetek és hisztek a Homeban, bennem, bennünk.

Apropó hit.

Mikor volt az utoljára, amikor valami olyasmit mertél csinálni, amikor valami olyasvalamibe kezdtél, amibe addig nem mertél belefogni és minden pontján új volt számodra? És talán ami azzal is járt (merthogy ez a változások tökéletes párja), hogy alapjaiban változtatta meg az életedet. Milyen, önmagad által előidézett változás volt az, amikor legutoljára “csak” a hited volt, amiben bízhattál (a hitünkben bízni… hm), amiért fel is kellett adnod az addig már megszokottat, vagy feladás nélkül, elhagynod a napi rutinod?
Bízni magadban, hinni a változásban ééés; ami a változtásban talán a legeslegfontosabb: átlépni a saját komfortzónádon, betoppanni egy olyan térbe, éppen abban a jelenidőben, amiben minden, de minden ismeretlen.
ISMERETLEN!
Érted? Brutál nem komfortos, hiszen nem csináltad előtte. Egyetlen, soron következő pillanat kapcsán sincs semmilyen tapasztalatod. Fogalmad nincs, mi fog történni ott veled. De belemész. Mert hajt a vágyad, elképzelted, vagy célt tűztél ki a változásban. Vagy! Éppen a változás maga a célod! Persze, nyilván, készítesz üzleti tervet, vagy akármilyen prognózist, de mind tudjuk, a valóság, ha nem is valami egészen mást, de meglepetéseket produkál majd.

Most, egy év elteltével rengeteg minden változott és még több dolog van, amin változtatnom kell a Veganeeta Home életében. Azonban ezen a ponton nem csupán a feltétlen változásokat kell számon tartanom, hanem számon kell tartanom azt is, hogy ezekben az óriási változásokban mi az, amit szem előtta tartva semmi esetre sem szabad megváltoztatnom önmagamban, az étterem működésében.

“Ne higgy azoknak, akik azt mondják: “Nem vagy rá képes! Ha van egy álmod, ne mondj le róla! Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te sem tudnád! Ha akarsz valamit, tegyél érte! Ennyi”