Amikor elkezdem írni ezt a bejegyzést, éppen vasárnap este van.
Mindenki hazatért.
Gerivel ülünk a nyaraló nappalijának puha, ezeréves ikeás kanapéján. Ő minden figyelmét a filmre szegezi, miközben én írom a tegnap esti, pikk-pakk zöldségfasírt receptjét, és a hozzá tartozó bejegyzést. Persze figyelem a filmet is, gyorsan kiteregettem a második mosógép ruhát, és éppen az előbb kísértem fel negyedszerre Bazsit. Nem tud aludni. Nem szokott már délután lefeküdni pihenni, de ma akkora “csúszkaparty” volt a Balatonon, hogy kifáradt és ledőlt mellém a nagyágyba. Mellém, aki szintén nem alszom már délutánit néhány évtizede, 😉 ma azonban kihasználtam az nagyszülők teljes létszámban való jelenlétét, így ledőltem. Úgy kettő és fél órára. Khm…
Délután háromkor pedig újjászülettem.
Hatalmasat játszottunk a fiúkkal, plussz végigettük a vasárnapot is, csakúgy, mint a szombati napot. A szombatot mondjuk nagyon meghúztuk, ugyanis a hétvége első napján hirtelen Ivett és Zoli is leruccantak egy röpke korizásra, és hát… ugyebár, tőlünk nem lehet elmenni ittalvás nélkül… természetesen nálunk ragadtak.
Késő estig főzőcskéztünk, éjszakáig beszélgettünk. Ilyenkor mindig nagyon hamar köszönt ránk a reggel, habár ezek azok a ritka alkalmak, amikor Gerivel tudunk egy picit tovább pihenni, mert a nagymamák és papi alig várják, hogy felébredjenek az unokák.
Imádom ezeket a hétvégéket! Nagyon sokan vagyunk, nagyon jókat dumálunk, eszünk, játszunk. Óriási traccsparti és egy vidám játszóház az egész hétvégénk, amit átsző a határtalan, végtelen szeretet.
Áh, nincsenek szavak arra, amit érzek! Minden bizonnyal a világ egyik legjobb családja a miénk!
Dédi személyesen ugyan nem volt jelen, de a diós hókiflijei minden pillanatban felemlegették őt. Azok a hókiflik egyszerűen tökéletesek! Fehérliszttel és cukorral készülnek, úgy, ahogyan abban a bizonyos nagykönyvben megírták!
Lelkifurdalásom enyhítése miatt a hétfő reggelt egy kiadós úszással kezdtem (heti legalább négyszer egyébként így teszek), ezért most színlelhetem, hogy nem történt semmi különös. Semmi, ami cukrosan, édesen hívogató és bűnbe csábító lett volna a hétvégén… De ki tudná azokat a tökéletes hókifliket elfelejteni…!!! Természetesen nem igazán tudom magam mögött hagyni a tökéletes pillanatokat, amikor csak én, meg a hókifli, a hókifli meg én voltunk… már csak azért sem, mert tudod, fehér lisztet egyáltalán nem kellene fogyasztanom. Érzem is rendesen a hasam, de a tisztított hidrogénnel dúsított víz gyógyír lesz a bajomra. Csak győzzem inni! 😉
A délutáni szundizós, nagybeszélgetős, hatalmasakat viháncolós, zsibongó hétvégénkről most ennyit, hiszen legalább ennyire fontos, ha nem lényegesebb a szombat esti vegán quinoa fasírt leírása a számodra.
Már régen ki szerettem volna próbálni, hogyan működik sült zöldségekkel ez a szuper, gluténmentes gabona. A tarka-barkát választottam, hogy a kis golyócsáink még véletlenül sem legyenek unalmasak.
- 1-1,5 dl quinoa
- fél fej brokkoli
- 1 vöröshagyma
- egy lilahagyma
- 1-2 édesburgonya
- egy nagy szelet zeller
- kókuszolaj
- fokhagyma, só és egyéb fűszerek (én indiai hatást szerettem volna, ezért gyömbért, római köményt, kardamomot, babért, fahéjat, szegfűszeget, citromhéjat, mentát, koriandert, feketeborsot, és paprikát használtam).
- Úgy kezdtem, hogy beizzítottam a sütőt 180 fokra, feltettem a quinoát 2-2,5-szeres mennyiségű vízbe főni, némi natúr vegetával és megtisztítottam a zöldségeket, a brokkolit, a zellert, a hagymát és az édesburgonyát. Beletettem kedvenc kis tepsimbe őket, pici kókuszolajjal, vízzel, némi fűszerrel meglocsoltam. A fűszerezést teljesen Rád bízom, én egy kis indiai ízvilágot szerettem volna visszahozni, ezért a só, a fokhagyma és a gyömbér mellett tettem hozzá darált paprikát, kardamomot, koriandert, mentát, római köményt, szegfűszeget, feketeborsot, pici fahéjat, babérlevelet és reszeltem rá egy kevéske citromhéjat is. A fasírtkák ugyan nem túl intenzíven, mégis nagyon kellemesen india-ízűek lettek. Úgy egy óra alatt a zöldségek puhára és pirosra sültek, és addigra a quinoa is kihűlt. A sült zöldségek sajnos nem érték be egy kóstolással. Újra és újra, minden részüket éreznem kellett, külön-külön is, és összetörve is (egy krumplitörővel pépesítettem). Mire belekevertem a megfőtt quinoába őket, már mindenkinek korgott a gyomra, hisz a mámorító illatoknak alig tudtunk ellenállni. Sokadszori, gondosan elvégzett íz-ellenőrzés mellett megformáltam a golyókat, és egy sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztattam őket. Bedobtam a 200 fokos sütőbe, hadd süljenek össze a drágaságaim. ☺ A fasírtos tepsi alá szépen befért egy másik, tele burgonyahasábokkal, meglocsolva olivával és néhány csepp vízzel, leborítva. A burgonya hasábok héjukban sültek ropogósra, fűszerek nélkül. Az utolsó perceket természetesen takaró nélkül töltötték odabent.
- Amikor készen lettek, csak akkor kaptak a nagyszemű himalája sóból. Mondjuk nem keveset! ☺
- Az india-ízű fasírtot sült hasábburival, avókádókrémmel és humusszal, nameg rengeteg zöldséggel tálaltam.
- Nem mondom, hogy próbáld ki, mert ha elolvasod ezt a leírást, úgysem fogsz másként tenni. 🙂
- Fogyaszd élvezettel!
- Kb. 25 db, dundi golyócsád lesz ebből az alapanyag mennyiségből.
