Ott volt az a tök már vagy egy hete a pluton… Esküszöm, hogy minden nap elterveztem, hogy készítek belőle valamit, de az éjszakázás és hajnali kelés nem engedte a “nagy” főzéseket azon a héten. Egészen addig, amíg Benjaminunk le nem betegedett, és otthonmaradásra kényszerültem. A kezdeti pánikon, a “mindencsúsznifogmostmilesz” érzésén hamar túlestem, és belevetettem magam a gyerekgyógyításba. A péntek közeledtével a kicsi jól lett, Bazsikának pedig síszünete volt. Hármasban a fiúkkal móka, kacagás, fegyelmezés, hiszti, kiakadás, simi, szeretgetés, cukiskodás, játék az egész nap. Eldöntöttem hát, miközben már egy ideje ment a legó, hogy gyorsan összedobom azt a tököt. Aznap este pompás vacsink lett a spontán krokettekből, egy isteni borsófőzelékkel körítve.
A recepttel bajban vagyok, mert nem mértem, nem írtam le, de szerintem érteni fogod (ha mégsem, írj és begyúrjuk együtt):
- egy jó nagy sütnivaló tök
- 2 nagy fej lilahagyma
- zsemlemorzsa
- liszt(ek) (én fehérlisztet és teljes kiörlésűt használtam, nagyjából egyharmad kétharmad arányban)
- só
- szerecsendió
- curry
- bors
- friss koriander észrevétlenre vágva
- Miután a tököt és a hagymát megsütöttem (curryvel), kikapartam a belsejét és befűszereztem, gyorsan kitaláltam, hogy krokett lesz belőle, ezért picit megturmiztam, hogy a lisztet könnyebb legyen beleszitálni. Levettem a gyűrűmet, és az egyik kezemmel dagasztottam, a másikkal lisztet szórtam. Még ugyan tapadt az ujjamhoz, de megálltam a szórással, tettem bele két marék zsemlemorzsát, összegyúrtam és állni hagytam.
- Elpakoltam, kókuszolajat hevítettem, majd két kanállal formáztam a masszát, kvázi szaggattam a galuskákat, meghengergettem zsemlemorzsában, majd forró kókuszolajfürdőben pirosra sütöttem.
- Imádtuk, imádnád!
