Ezt a bejegyzést Neked ajánlom, Neked, aki képtelen vagy kisebb-nagyobb bűnök nélkül élni 🙂

Eljött az idő. Nincs választásom, vallanom kell. Vallanom és vállalnom kell, mert így leszek teljesen hiteles számodra.

Nem tagadom, hogy az átlagnál jobban odafigyelek a táplálkozásomra. Nem vitatható, hogy hatalmas akaraterő és energia ez a fajta életvitel. Az sem vitatéma, hogy a vegánságom nem tűr kompromisszumot, abban nem engedek. Az akaraterőm nem ismer határokat, hiszen élni szeretnék. Egészségben, boldogan felnevelni a kölyköket, nyugalomban és szeretetben megöregedni Gerivel és várni az unokák érkezését, majd imádni őket is.

Szeretem, sőt, imádom az életet! Imádom az életünket! Imádom a mindennapjainkat, az érzéseinket, hálás vagyok a családomnak, a Jóistennek, a napsütésnek, az esőnek, a hőségnek, a hidegnek… hálás vagyok mindennek, ami körülvesz minket. Szeretem és köszönöm, hogy egyre inkább érzem a világot, érzem a leírhatatlant, a megmagyarázhatatlant.

Szeretem, hogy lassan megtanulok igazán figyelni. Elsősorban, mindenek felett a családomra, figyelni a mindenségre, az emberekre, az érzésekre, az érzéseimre, magamra, Rád, Mindenkire. A szélre, az esőre, a fákra, a szomszéd macskájára, mindenre, amire csak szeretnék.

Figyelni magamra is. A testemre, a lelkemre, a gondolataimra, a kapcsolataimra, azok változásaira, és sok-sok dologra, amikre az ember lánya figyel önmagát illetően.

Tudod, tudom, hogy tudatos vagyok a táplálkozásomra/táplálkozásunkra. Azonban bármennyire is szeretném, egyetlen dologról képtelen vagyok lemondani. Van egy bűnöm, amit sajnos hosszú próbálkozás után sem sikerült kiradírozni az életemből, pontosabban az étrendemből. Nincs mese, nincs önigazolás és önámítás sem többé. Színt kell vallanom az egyik legfőbb függőségemről Neked.

Az édes ízek szerelmese vagyok. Visszafordíthatatlanul és végérvényesen.

Nem hiszem, hogy tudnék élni nélkülük.

Arra már rájöttem, hogy nem feltétlenül a cukor az, ami hiányzik, mert tökéletesen megvagyok a cukormentes édességeimmel.

Az íz kell. Az összetett, ízes édes ízre van szükségem.

Az étrendbe beilleszthető büntetlen bűnözéseimről most ne is essék szó, hiszen azokat sokszor sütöm, főzöm, fogyasztom (sütik, friss és aszalt gyümölcsök, stb), látod és látni is fogod a jövőben is.

E pillanatban azokról a bűnös élvezetekről kell beszélnünk, amik tartalmaznak fehér cukrot, fehér lisztet, valamilyen egyszerű szénhidrátot és bizony-bizony nagyon ritkán engem is elcsábítanak.

Mentségemre szolgáljon, hogy Kati mami palacsintája univerzum-szinten is verhetetlen, nemhogy kihagyhatatlan!!! 😉

Őszintén mondom, hogy két-három hetente engedem, hogy magával rántson valami lisztes vagy cukros csoda. Ilyen volt most vasárnap Kati mami csokis és lekváros palacsintája is. A hajszálvékony, tökéletes formájú, ízű, állagú, méretű és illatú palacsinták úgy sorakoztak a tányéron, mint a sütis pultban a tortaszeletek. És eközben hívtak, csak hívtak… természetesen nem tudtam nemet mondani nekik. Őszintén szólva nem is küzdöttem ellenük. Hagytam, hogy a befolyásuk alá kerüljek.

És amit éreztem, az csodálatos volt! Az édes, lisztes, tökéletes arányú palacsinta-csoki töltelék csak úgy kérte, kérlelte, hogy azonnal egyek még, még belőle, amíg végül nem a fél, nem a felénél egy falattal több, hanem az egész palacsintát megettem!

Persze ezekben a pillanatokban már tökéletesen tisztában is voltam vele, hogy néhány óra múlva sokkal éhesebb leszek, a hasamban jelentkező diszkomfort érzésről nem is beszélve, de mégis azt kell mondanom Neked, hogy még így is MEGÉRTE!

És mivel ez egy extrán bűnös nap volt, mert anyuék hoztak nagykőrösről kiflit, és abból is betoltam majdnem egy felet, még Geri sörébe is beleittam vagy két kortyot!!! 😀 Ha lúd, legyen kövér alapon. Alkoholt sem fogyasztok, a sört nem is igazán szerettem sosem, de most vasárnap úgy éreztem, hogy azt sem hagyhatom ki. Hát nem is tettem.

Mindezzel csak azt szeretném mondani neked, hogy legyen az bármilyen szigorú táplálkozási rend, életforma, KELL, sőt, KÖTELEZŐ ilyen apró kihágásokkal szinesíteni, mert egészen egyszerűen képtelenség mindig, mindent batratani. Úgy, ahogyan képtelenség az élet bármely területén mindig azt hozni, amit várnak tőlünk. Képtelenség mindig, mindenkivel kedvesnek lenni, ahogyan képtelenség mindig, minden bántás fölött szemet hunyni, ahogyan nem várható el hasonló dolgokra a közel azonos reakció sem ugyanattól az embertől és még sorolhatnám.

Nem gépek, hanem érző, különböző személyíségű, a külső hatások által kisebb-nagyobb mértékben igenis befolyásolt emberek vagyunk. Élünk, iszunk és eszünk! J

Nem mondom, hogy mindenre lennie kell egy magyarázkodó, önmagunkat igazolni szándékozó, önmentő mondatnak. Nem! Ezt elutasítom. De úgy érzem, hogy az, ha az ember havonta 1-2 alkalommal, mértékkel bűnözik (esetemben ugyebár édeset), az egyébként bűntelen életmódjában… hát tudod mit, az bőven belefér. Bele kell, hogy férjen. Nekem belefér.

Végső konklúzióként tehát azt mondom, hogy ez a szigorú étrend, amit követek, még ez is tartalmazhat néha zárójeles részeket.

Amiket rajtad és rajtam kívül maximum a Jóisten lát, és egy jót röhög azon, amit észrevesz, majd becsukja a szemét. 😉

Te miben vagy bűnös ma?